Hogyan kerültem Törökországba?

Egyszerű a válasz, áfonyalekvárt akartam főzni. Jó, ennél azért kicsit összetettebb a dolog, de tény hogy a piacra indultam azon a májusi pénteken mikor végül egy utazási irodában kötöttem ki helyette. Hogy imádom én az ilyen hirtelen döntéseket! Na de félre a viccel! Nem volt semmilyen konkrét szándékom, az meg nem kerül semmibe sem, ha érdeklődök, így csak megkérdeztem, hogy lenne-e valamilyen olcsó útjuk bárhová egy következő vasárnapi indulással? Aztán még mielőtt felröhöghettem volna magamban, hogy úgysem lesz, kedvesen rámmosolyogtak, hogy £450-ért lenne egy ajánlatuk egy hérte Dél-Törökországba birminghami indulással, érdelkel-e? Na most aki ismer, gondolhatja mit mondtam erre. Telefonon gyorsan vettem ki egy hét szabadságot, húsz perccel később meg egy Törökországról szóló utikönyvet szereztem be, aztán elindult a nyolcnapos visszaszámlálás.

Később többen hitték azt, hogy megbolondultam, miszerint: 'terroristák, nem tisztelik a nőket, eladnak rabszolgának, megvesznek tevéért, rávesznek, hogy drogot csempésszek, gyomorbajt kapok'. Kevesebbek viszont megveregették a vállamat, miszerint: 'én is menni akarok veled, küldjél képeslapot, csodás kultúra, kedves emberek, van remek vásárlási lehetőség, ott már nyár van, érezd jól magad, egyél jókat helyettünk is'.

Az utóbbi jött be. Hihetetlen, hogy mennyi negatív hozzáállású emberrel vagyok körülvéve, bár tudom, hogy többekből csak az irigység beszél de azokkal meg nem foglalkozom. Maradt végül egy hetem, hogy valamilyen szinten felkészüljek az útra és itt most nem a lázas ruhavásárlásra gondolok. Az a pár nap nem volt valami sok idő, s bár a könyvet a hét közepére kiolvastam és több ismerősömet is kikérdeztem ezzel végert is ért a lehetősége sorozata, mert közben egyik este egy béna mozdulattal megbotlottam a laptop zsinórjában és a végén levő kis pöcök beletört a gépbe. megjavíttatni meg nem lehett olyan gyorsan és könyvtárba sem volt időm elmenni, hogy neten még többet olvassak. Ez csak azért zavart, mert szeretem megtanulni az országokat, ahová megyek, most pedig szinte egy pillanat alatt zajlott minden, viszont ennyire kapkodni is utálok.

A repülőút kivételesen egész kellemes volt, igaz majdnem öt óra. Viszont as idő is szép volt, ergo végig láttam alattunk a szárazföldet, ami azért nem mindennapos és Kost is végignéztem felülről mert nagyon szépen elrepültünk a sziget felett. Kezdetét vette egy nyaralás Ölü Denizben.

Másnap, mikor  a reggeli és egy nagy adag kávé után végre magamhoz tértem, készítettem egy tervet a hétre ami egyenlő volt a carpe diemmel (gondoltam, többnyire úszás meg napozás, esetleg egy kis vásárlás, szóval csak pihenni akartam). De ember tervez... Estefelé betévedtem egy helyi utazási irodába. Tudom hogy az ilyen hirtelen döntéseknek már általában nem az a vége, hogy megköszönöm a segítséget és hazamegyek, vagy jelen esetben vissza a szállodába. Ezzel ugrott a lustulós szabadság, helyette kaptam egy kis ízelítőt az országból és az emberekből.

A hét folyamán bármerre is jártunk és bármit is csináltunk, mindig azt gondoltam, hogy az pillanat a legjobb, az az élmény a legfelejthetetlenebb, azok az emberek a legkedvesebbek és éppen ott a legjobb a kebab (ez utóbbit végül a hazaindulásom előtti gözelme teljes mértékben felülírta, viszont az egy hét alatt elfogyasztott hét külöböző kebab sem volt piskóta).
Csakúgy mint tavaly Máltánál itt sem akarok történelemről meg egyebekről írni, ezer és millió ember már megtette helyettem, inkább megint csak olyan dolgokról, amik nekem kedvesek vagy fontosak.

Itt van például elsőnek Kaya Köy. Szellemvárosnak is hívják, mert alig lakja valaki, a görögök meg  a múlt század elején elmenekültek innen, de még mindig élnek itt emberek, bár a házak nagy része már csak rom és mindenféle növények nőnek ki belőlük. Van viszont pár kifőzde és egy remek kis hotel is, ahol mellesleg isteni svédasztalos ebédre lehet befizetni 15 TL-ért. Aztán ha valakinek van ideje, szamár-vagy teveháton felmehet a hegyre a falu kihalt részére.
Na itt esett meg először velem, hogy eltévedtem a romok között, mikor gondoltam, hogy egyedül is nekivágok én, nem kell se' teve sem pedig szamár. Sőt kalap sem, mert  hát miért is lenne olyan meleg itt május végén? Hát volt, de annyira, hogy vörösre égette a vállamat a Nap, hiába kentem be reggel 30 faktoros krémmel. Az meg hogy végül kendőt csavartam a fejem köré nem azt jelentette, hogy a helyiekre akartam hasonlítani, hanem hogy nem akartam napszúrást kapni. A bolyongásom közben aztán találkoztam egy nővel, aki elmondta, hogy ott él a faluban és nem is szeretne elköltözni onnan, csak azt sajnálja, hogy kevesen lakják már a házakat. Éppen az ajtaja előtt ült és horgolt, mikor rátaláltam és büszkén mutogatni kezdett szebbnél szebb darabokat, amiket ő készített. Én meg - aki rengeteg dolog mellett a csipkét is nagyon szeretem - vettem tőle egy kicsi terítőt. Ennek ő aztán annyira megörült, hogy adott még mellé egy evil eye kitűzőt és felajánlotta, hogy lefényképez, ha akarom.

Szép kis napot zártam ezzel, tekintve, hogy délelőtt meg a fethiyei piacon voltam és vásároltam egy csomó dolgot, amiről úgy tartottam, hogy fontos. Vettem például fűszereket csirkehúshoz, salátához, aztán az árus még ajánlgatott füstölt fekete paprikát és hagymamagot ( ez utóbbi laposkenyérre sütve nagyon finom). Vásároltam még egy darab sajtot is, de fogalmam sincsen hogy milyet, mert az eladó nem tudott semmilyen felvilágosítást sem adni angolul, csak annyit, hogy puha és kemény, s mivel nekem még Európa felett is át kellett utaztatni, inkább választottam a keményet.
A piac persze egy remek hely, ahol szinte mindent lehet venni, kezdve az élőállattól a vasedényig, de még generátort is láttam. Az árak nevetségesek, de sok esetben a minőség is, hiába írják ki a legtöbb helyen, hogy olcsóbb mint az eBay. Viszont ha valaki azt mondja, hogy 40 líráért ad neked három darab 100 ml-es Chanel parfümöt, mit mondasz erre? Hogy a hülyének is megéri, hiszen otthon van már kettő igazi (azért persze a hamisnak is jó illata van, csak addig tart, még a kámfor).
Késő délután értem vissza a szállodába két jó nagy szatyorral, mert a fent említett dolgok mellett még beszereztem néhány párnahuzatot, különböző méretű cseréptálakat, pár szappant és két doboz ajándékba szánt lokumot is. Viszont mivel másnap hajnalban indultam egy kétnapos kirándulásra az orszég belsejébe, arra a délutánra már nem terveztem semmit sem, csak olvastam a medence mellett.