Hm...

Hm... érdekes dolog, ha az ember lánya beteg. Ezt most csak azért írom, mert én általában megfázni szoktam láz nélkül és ennyi. Aztán tart napokig, van, hogy egy egész hétig, közben meg szép kis "gyógynövényboltos házipatikát" állítok össze magamnak, s lassan elmúlik. Igen, mint már fentebb írtam, általában.

Most viszont rettentően érzem magam, úgy igazán felkelni sincsen kedvem (erőm sem), vagy ha valami csoda folytán mégis felkelek (mondjuk lemegyek a konyhába vízért), már másznék is vissza az ágyba. E pillanatban is ott, illtve itt vagyok, pedig kint gyönyörűen süt a nap, igazán kiülhetnék a kertbe, de inkább nem. És tart már napok óta, talán kedden kezdődött, de szerda délután hívtam fel Tomot, hogy jöjjön értem, mert nem bírok hazameni (5 perc sétára lakunk a labortól). Viszont amióta hazahozott, nem bírok mozogni.

Reggeli közben elnézegettem a balzsameceteket, s azon töprengtem, ki kéne önteni mindet, mert úgysem fogom már használni. Tudom, most csak úgy érzem, hogy itt a vég, mert hogy sem enni sem pedig főzni nincsen kedvem, pedig milyen szívesen kotyvasztanék valamit odalent(na ez elég ellentmondásosan hangzik)!

Ellensúlyozván ezt a fertelmesen pocsék hetemet, a múlt hétvége legalább eseménydúsra sikeredett. Csak úgy spontán elmentünk Bridlingtonba szombaton. Volt jó sok séta, fagyizás meg 'fish&chips'. Meg rengeteg pofátlan sirály, kalózhajózás (tudom, de a lelkünk mélyén mind gyerekek vagyunk) és sok-sok színes pavilon a parton. Szóval jó volt.

Meg a vasárnap is. Spontán grilleztünk, mert éppen jó idő volt. Gyorsan daráltam húsokat pjescavicához, meg bedagasztottam egy kis tésztát lepénynek, s ahogy sültek később a parázson, már ettük is azon melegében jó sok hagymával. Fotó ezekről nincs, sokan voltunk és éhesek voltunk.

Nyaralás után...

... meglehetősen nehéz visszazökkenni a hétköznapokba. Hiába csak egy óra az időeltolódás, mivel mi állandóan esti járattal repülünk vissza, szinte már reggel is van, mire fáradtan zuhanunk az ágyba. Másnap persze dolgozni kell menni, az sem könnyű két hét kvázi semmittevés után.

A kimerülés ellenére én egy olyan csodabogár-féle vagyok, aki viszont nagyon szereti a házimunkát (kivételt képeznek ez alól: kimosott ruhák vasalása, illetve elrakása) és egyáltalán nem bánom, hogy ilyenkor napokon át pakolok, átrendezem a konyhát (otthonról szállítmányozott élelmiszerek mennyiségének köszonhetően), vásárolni járok, hogy a hűtőnk is tele legyen és beindítom a főzési láncolt. A tény, hogy munka közben viszont gond nélkül el tudnék aludni, tudom, furán hangzik, de nem zavar.

Egy hét elteltével már lelkiismeretfurdalás nélkül ülök a gépemmel a kanapén, mert amit csak lehetett, megcsináltam. És ha ebbe a tegnapi lekvárfőzésem is beletartozik, akkor aztán tényleg nyugodtan dőlhetek hátra.

Itt már vannak ruháink, ezért vigyorgok ennyire

Viszontagságos utunk után (két óra késés és poggyászok nélküli repülőgép landolása után - ez utóbbi alatt az összes utas poggyászát tessék érteni, máig is zavaros okokból kifolyólag egy fia bőröndöt sem pakoltak be Lutonban a gépbe) szűk félnapos késéssel és egy váltás ruhával megkezdtük a nyaralásunkat Rovinjban, annak reményében, a beígért esős napok elmaradnak. Ebben legalább szerencsénk volt, de miután napokon át a csomagjainkat vártuk, péntektől hétfőig gyakorlatilag "beragadtunk" a városba.

Az Óváros egyik eldugott utcája este

Naplemente és Tom

Már szinte giccs, de idekívánkozott

Viszont az a szerencsés helyzet állt elő, hogy még mikor tavasszal a nyarat tervezgettük, oda lyukadtunk ki, hogy a szüleimmel nyaralunk idén. Így Zágrábból már velük autóztunk az Isztriára, onnan pedig egyenesen haza Magyarországra, megspórolva ezzel két repülőjegyet és még két szabadnapot. Grátiszként így a "bőröndvárás" ideje alatt a szülői ruhatárból is csemegézhettünk, ezt mondjuk a kollégáim rettentő viccesnek tartották, én annyira nem, máskor is csináltunk már ilyet anyukámmal. Különben is, a szükség nagy úr...

Ezek Poreč-ből

Mivel számunka sok napot veszttünk, csak egy kirándulást terveztünk, egyik délelőtt átautóztunk Poreć-ba. Itt a fő cél az Euphrasius Bazilika volt illetve a kihagyhatatlan épületeim, valamint a torony. A hazaúton megmutattuk Tomnak a Limski fjordot (mi már jártunk itt korábban) én meg vásároltam pár dolgot (szarvasgombás sajt és olívaolajban eltett szarvasgomba). Így lényegében klasszikus módon nyaraltunk. Nappal strand, este város, éttermek és rengeteg fényképezés. Nem így terveztük, de nem bántam.

A biznisz

Volt egy "kis" felhőszakadás...

...majd naplemente

Utána volt még több, mint egy hetünk "otthon otthon", ahol leginkább szilvás sütik készítésével és szilvalekvárfőzéssel múlattam az időt (mi egyebet tehettem volna, ha itt szezon?). Gyorsan elszálltak a napok, mint mindig, de már itt van a következő utazás, igaz még kicsit odébb, de hamarosan eljön a karácsony is (már beszereztem két ajándékot).