Az emberi logika néha kifürkészhetetlen. Az angoloké meg szinte mindig. Délelőtt éppen 'száguldottam'... na jó, gyorsan bicikliztem a város felé a parkon át, ami tele van ösvényekkel, szűk utakkal és mindenféle növényekkel amik szúrnak.
Egyik pillanatban feltűnik előttem egy gyerek. Elég messze volt még ahhoz, hogy csak simán félreálljon az utamból, ehelyett szoborszerűen megmerevedett, szintúgy a mögötte megjelenő nagyapja. Fülig érő szájjal mosolyogtak rám, hogy hagyjanak elmenni, én meg közben azon gondolkodtam, hogy a 'kvázi' milliméteres átjárón, amit nekem hagytak végül beleesek-e a tüskebokorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése