Morog...

Volt egy szituáció nagyon sok éve, pontosabban 14 éve. A dolgot megelőzte, hogy azon a bizonyos napon a barátaimmal (inkább osztálytársak plussz még hárman az "ások" közül, de ez nem is lényeges) elmentünk egy nagy biciklitúrára. Bár a dolog kimerültségre vonatkozó részéről erős kétségeim vannak, állítottam, hogy nagyon elfáradtam. Eddig rendben is van, hogy valamilyen normális időben elmentem alundni. Ez eddig mind szép és jó, csakhogy jöttek hozzánk valamilyen emberek, hogy minek, azt csak a... Na szóval átjöttek beszélgetni. Hangosan beszélgetni. Nagyon hangosan beszélgetni. Igazság szerint ordibálni, mert még ott voltak nem hogy nem aludtam egy percet sem, de egyenesen belebámultam a plafonon levő csillagok képébe. Elegem volt és nagyon sokáig utáltam őket. Meg közben rájöttem, hogy utálom a zajt. Vagy érzékeny vagyok rá. Vagy valami hasonló. Azóta a füldugó nagyon jó barátom.

A vasárnap is nagyon jó barátom, általában az a pihenőnap az egész héten át tartó őrület után. Akkor nem szeretek menni sehová sem, csak itthon lenni, meg persze tenni-venni, ami éppen jön, hétfőn úgyis megint kezdődik a bolondok háza.

A mostani hétvége viszont úgy alakult, hogy pont vasárnapra szerveződött egy bizonyos program, ami ugyan csak pár órás, de a következmények akár egész napossá is duzzaszthatják, szóval ma tényleg egész nap itthon vagyok és teszem a dolgom, meg mondjuk kicsit leengednék. Nyugodt körülmények között persze, ami egyenlőre alapban lehetetlen, mert a szomszéd olyan hangerővel hallgat valamilyen zenét, hogy a kezem azonnal ökölbe szorul tőle. Pocsék ízléssel, azt azért hozzá tenném. Ez ugyan alapban nem lenne baj, de ő mindig ezt csinálja, és amint hazajön a munkahelyéről bekapcsolja a tv-t, ami aztán addig megy még másnap újra el nem megy dolgozni. Szóval a füldugó nagyon jó barátom.

És nem, nem kötök bele mindenbe, eddig bárki járt itt bármikor, még mielőtt megszólalhattam volna elkezdett puffogni, hogy ezt nem lehet kibírni. Hát valóban nem a legegyszerűbb dolog, de én meg éppen vagyok olyan mázlista, hogy délután, mikor ő hazajön, nem vagyok itthon. Szóval igazából csak a hétvégék miatt morgok.