Horror otthon - majd a munkahelyen is

Ez most gusztustalan lesz, de az élet része, főleg a mai napomé, sokkoló is, hát leírom. Viccesen: ma egész nap tüzijáték volt a fejemben, vagyis vérzett az orrom. Pfúj, de csak az ijedség miatt.

Kisgyerekként ez sajnos elég gyakran előfordult velem, na nem heti rendszerességgel, de évente párszor megvolt. Tudtam, mit kell csinálni (mint ma kiderült, rosszul), viszont odáig sosem fajult a dolog, hogy orvoshoz vigyenek, mert szerintem az őrangyalom velem volt.

Bár mikor gimiben kisérettségiztünk, az irodalom szóbeli előtt remegett kezem-lábam, mert egy sima tüsszentéstől órákon át szó szerint patakokban... Szóval nem volt egy egyszerű nap. Azóta rettegek a dologtól, mert az valóban hajmeresztő volt.

A mai horror az edzés után kezdődött. Előzményként még annyi, hogy az átlagsebességem a cross trainer-en 3km/h-val több volt az eddigieknél és a szokásos 67. percben a pulzusom 157 az eddigi 130-135 helyett. Semmi sem volt gyanús, hogyan is lett volna - hisz ilyen még nem történt eddig - sőt, inkább örültem az új rekordomnak, egészen addig, még nem éreztem valami meleget folyni ki az orromból. Falfehér lettem az ijedségtől és berohantam a fürdőszobába, hogy meggyőződjek, úgysem igaz, amire gondolok, de tévedtem.

Na most ösztönösen mit csinál ilyenkor az ember, vagy legalábbis én? Azonnal 'tampont' formáztam papírszebkendőből és próbáltam úgy betömni az orrom, hogy még csak levegőt se' kapjak. Aztán rettentő okos módon rögtön beálltam a zuhany alá (mondjuk normális körülmények között ez egy ésszerű dolognak tűnik) mire a vér szabályosan ömleni kezdett. Esküszöm, remegtem a félelemtől, de az eszembe sem jutott, hogy inkább jegelni kellene az orrom a meleg vízsugár helyett. Közben úrrá lettem mindenféle undoromon és próbáltam valahogy segíteni magamon, szorgalmasan cseréltem a kis pamacsokat és lopva néztem csak meg, hogy mennyire erős még. Sajnos az volt, a legdurvább módon. Nem is tudom szépen megfogalmazni, hogy mit láttam, igazából, mintha megalvadt volna a vér, de olyan gyorsan hogyan tud?

Bő fél órát küzdöttem, mire meg mertem állapítani, hogy a nehezén már túljutottam. Két óra nyugodt földönfekvés után kivettem az utolsó pamacsot és az volt a nagy pillanat, de elállt, így elmentem dolgozni. A cégnél nem említettem senkinek sem ezt a délelőtti incidenst, így is látták rajtam, hogy nem vagyok az igazi, de betudták a megfázásomnak. Jó.

Jó is volt háromnegyed négyig minden, mikor az egész dolog újra elkezdődött. Pedig csak egy sima orrfújásnak indult, aztán ismét ügy lett belőle. Ezúttal az üzemorvossal kellett volna megüzdenem, de az ijedség miatt még félni is elfelejtettem. Viszont ő éppen ma volt szabadnapos, így minél hamarabb kellett keríteni valaki mást, az sem volt egyszerű.

Tekintve, hogy a cégnél a legtöbben csak fél négyig dolgoznak az épület szinte kongott az ürességtől. Én meg mint valami üldözött vad, betömött, vérző orral futtottam fel s alá a folyosókon, hátha tud segíteni valaki. Végül az egyik irodában még éppen ott találtam két mérnököt és berontottam hozzájuk, hogy azonnal hívjanak egy first aider-t, mert nagy baj van. Szegények, szerintem jobban meg voltak ijedve, mint én, gyorsan leültettek, meg kérdezték, hogy mi történt aztán próbáltak nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, meg hogy már átütött a vér a zsebkendőn. Na ezt nem kellett volna, de még mielőtt én is jobban meijedhettem volna, hirtelen annyi ember termett ott, hogy már majdnem elfeledkeztem arról, hogy amúgy éppen elvérzik a fejem. Mind meghallották a hívást, ezért jöttek, csak kár, hogy egyikük sem értett az elsősegélynyújtáshoz.

Végül a first aider-ek közül megjelent kettő, ők meg még jól le is szidtak, hogy egyáltalán be sem kellett volna ma jönnöm dolgozni. Ráadásul azonnal be akartak vinni a kórházba, hogy majd ott ellátnak rendesen, de olyan hevesen kezdtem tiltakozni, hogy végül kiegyeztünk abban, ha ők nem tudják megszüntetni a vérzést húsz percen belül illetve később újra kezdődne, akkor már mindenképpen megyünk az ügyeletre (azt a helyet viszont utálom, volt már hozzá szerencsém egyszer, de szerintem annyi elég volt egy életre). Újra fohászkodni kezdtem és szerencsém lett. Közben megmérték a vérnyomásomat, ami állítólag rendben volt, még egy jó pont.

Aztán hiába mondtam, hogy jól vagyok és mentem vissza a laborba dolgozni, este hétre olyan szinten kezdett el fájni a fejem és szédültem, hogy haza kellett jönnöm. Semmilyen gyógyszert sem mertem bevenni, viszont aludtam pár órát, ami már egész jó eredmény. A fejfájás elmúlt, a szédülés enyhébb, szóval nem merném magam fittnek nyilvánítani.

Viszont az egész napos horrornak az oka számomra elég megdöbbentően hatott, túledzettem magam. Úgy tűnik, hogy nagyon és most kicsit el is vagyok veszve ebben az egészben. Megmondták, hogy ezen a héten semmilyen workout-ról sem lehet szó, ráadásul meg is vagyok fázva, eddig sem lett volna szabad. És már az l-carnitine-tól is félek. Évek óta szedem, eddig semmilyen bajom sem volt tőle, csodálkozok, hogy most valószínűleg ez volt minden gond okozója. Azt hozzá kell tennem, hogy egy hozzáértő ember javaslatára emeltem meg az eddigi 500 mg-ot 1500-ra, ráadásul folyadék formájában, ami gyakorlatilag azonnal felszívódik. Hát most már ettől is tartok, sőt egy darabig szerintem mindentől, jó lecke volt, hogy nem szabad feszegetni a korlátaimat. Nagyon helyes, hogy még többet és többet is bírnék, de ilyen áron nem kell.