De jó, hogy ma sem bírtam itthon maradni! De fene bánja, olyan szép helyen voltam megint. Röpke öt órás gyaloglás, csodás táj, birkák meg bárányok, medvehagyma (ebből rengeteg és szedtem is egy adagot, úgyhogy most jelenleg az egész konyhámban fokhagymaszag terjeng), meg meleg, napos idő.
Kár, hogy a múlt heti torokfájásommal még mindig szenvedek, ami időközben odáig fajult, hogy elment a hangom. Ennek ellenére eszméletlenül élveztem a mai túrát. A változatosság kedvéért most sziklafal helyett egy hegyre futottam fel, csak hogy hozzam az átlagot (lehet, hogy komolyabban el kéne gondolkodnom ezen a sportágon) utána meg mindnyájan le a faluba, ahonnan még délelőtt indultunk.
És mit ad Isten, egy fagyizó is volt ott, ami épp' az utunkba esett. Egészen addig eszembe sem jutott, hogy amúgy rendesen meg vagyok fázva, hangom vagy nincsen, vagy ha van is, éneklésre alkalmatlan - hogy finoman fogalmazzak, még meg nem vettem egy jó nagy gombócot a pisztáciából. Nos, legalább finom volt. Ugyanott vettem még helyi vajat és whiskey-s narancslekvárt, hogy a gasztrovonalat is kipipáljam erre a napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése