Na bumm, csak hozom az elmúlt két év formáját. Mármint, hogy nem írtam semmit. Nem mintha annyira izgalmas hetem lett volna (akkor sem volt persze, mikor még rendszeresen körmöltem, de én mindent leírtam. Tudom, simán csak jó dolog volt az egész. Témát meg mindig találtam), csak munka közben jutottak eszembe a legjobb dolgok, hogy erről "írásban még nem elmélkedtem" (pfúj, de randán hangzik).
Ilyenkor szoktam teleírni a kezemet, hogy mit kell majd csinálnom, ha hazamentem. Néha komolyan mondom, úgy érzem magam, mintha én lennék Leonard a Memento-ból. De csak ami a cetlizést illeti. Mert papírfecnikből is van elég. Meg üzenőfüzet. Telefonálás helyett. Aminek persze az a vége, hogy a munkahelyemről felhívom Tomot, megtalálta-e a levelet, amit éppen írtam neki. Komolyan mondom, mint az öregek.
Ebben az egész memóriás dologban viszont az a vicc,hogy amúgy meg mindent megjegyzek. Azt is, amit nem kéne. Aztán meg mikor felemlegetek dolgokat, emberek néznek rám, mint 'borjú az új kapura', hogy "Hát ez meg miről beszél?". Ennek kapcsán eszembe is jutott, hogy legalább tíz évre visszamenőleg el tudnám mondani, hogy május 7-én mit csináltam. Úgy, hogy egyébként semmi különös sem történt. De ettől most eltekintek, nem fárasztom magam. Mást se', ha esetleg olvasná.
A hét nagy eseménye, hogy megint elkezdetem agyalni azon, hogy nekem kéne egy Kitchen aid. Már karácsony után is szerettem volna egyet, de meggyőztem magam, hogy erre nincsen szükségem. Illetve szükségem az van, hanem hogy úgysem használnám. Vagy csak sznobságból akarok egyet. Bár egy ilyen masinát a magunkénak tudni szerintem nem sznobság. Mindegy. A lényeg, hogy most újra szeretnék egyet. Egyébként anyukám (aki iszonyú okos és nagyon jó az ítélőképessége) is győzköd, hogy ez amúgy egy életre való befektetés lenne, ne tántorítson el ez ára.
Jó. Ha a pénz nem, akkor a baromi kicsi konyhánk. Mert az a bűnbarlang (de nagyon kedves bűnbarlang:) szerintem igenis kicsi. Nem tudnám hová tenni. Bár ezt azonnal meg is cáfolom, mivel tegnapelőtt kiokoskodtam, hogy egy-két módosítással, pakolással, szervezéssel, meg ehhez hasonlókkal meg lehetne oldani a masina méltó elhelyezését. A színe pedig zöld lesz. Asszem. Mindig is az tetszett a legjobban. És szerintem ha megvenném, úgy örülnék neki (nagyon-nagyon), mint egy gyerek, pont mint ennek. Komolyan mondom, néha csak úgy kiveszem a táskájából és finoman végigsimítok rajta a kezemmel...
Most pedig drukkoljon mindenki, hogy holnap ne essen, mert menni akarok a piacra rebarbarát venni. Tavaly valami isteni lekvárt főztem belőle, na ahhoz hasonlót tervezek idén is. Meg be kéne szereznem egy-két fűszernovényt is. Szóval ne essen! Mert biciklivel fogok menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése