Tudom, hogy nem a legelegánsabb dolog egyfolytában morogni, nekem mégis sikerül. Viszont ha az előző mondatot az egész hétvégére levetítjük, akkor ez csak mára érvényes. Hurrá! Örüljek neki, hogy ma jobb (csak jobb, nem jó) idő van, mint tegnap. Gusztustalan ez így május végén, egy éve ilyenkor kánikula volt. Na akkor nosztalgiázok és elképzelem, hogy andalgok Bridlingtonban, meg Sherwoodban keresem Robin Hood fáját.
Szóval megint hideg van, minő meglepetés, a szél ocsmányul fúj és záporok is vannak. És voltak tegnap addig, még be nem értem a városba, biciklivel természetesen, hogy izgalmasabb legyen a dolog. De nem baj, megszáradtam, közben megint vettem pár dolgot (most éppen mini piteformákat és egy újabb gasztrokönyvet, amiben kivételesen nincsenek receptek).
Amúgy a nyár után való vágyakozás valóban vágyakozás marad, legfeljebb addig, még nem megyünk nyaralni. Addig meg már nincsen sok hátra. Ez persze viszonyítás kérdése mert még hét hetet kell várni, aztán indulás. Igaz, most csak a közelbe, mert utána haza is megyünk, szóval ez most nem olyan lesz, mint a tavalyi. Az meg persze remek volt (hogyne lett volna az, mikor végigettük a sziget összes tavernáját - na jó, csak amennyi kényelmsen belefért).
Utolsó este rendeltem egy tiropitát, ami ugyan finom volt (csak a sajt ízlett, a tészta leveles volt, az nem volt jó), de mást vártam. Éppen erről az étteremről beszélgettünk Tommal a napokban, mikor kitaláltam, sütök olyan pitét. Az alapötlet jó volt, de a végére semmi sem maradt belőle. Filo helyett omlóstésztát használtam, a tölteléket nem borítottam be újabb tésztaréteggel és a fetához még kevertem blansírozott spenótot. Szóval nem sok köze volt már a görög recepthez, de becsületemre legyen mondva, hogy legalább finom volt. Nagyon finom.
A salátára szarvagombás olívaolajat locsoltam, ez sem autentikus, de nekem nagyon ízlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése