Futás!

Tudom, hogy ez a kép enyhén bizarrnak tűnik így május elején, de szerintem a mai időjárás is az volt. Illetve remélem, hogy múlt időben beszélhetek róla, mert ebből a borzalomból már elegem van. Egész héten fűtöttünk!!! Ma 9 fok volt!!! Elővettem a sálakat és kesztyűt húztam. Mert a szél is piszkosul fújt és szakadt az eső. Tehát csak jól hangzott az, hogy én majd ma délelőtt bebiciklizek a városba.

Végül úgy döntöttem, megyek, de rohanás volt az egész. Boltba be, boltból ki. Fénysebességgel be, viszolyogva ki. De a fűtött kis üzletek melege igen kellemes ám! Főleg, ha az áru is a kedvemre való. Az volt. Boltoltam is egy jót, nyélbe ütöttem a nagy "bizniszt". Már csak várnom kell pár napot, hogy eljöjjön a csoda (négy keréken)...

Más. El akarok kezdeni újra futni. Igaz párszor már nekimentem a dolognak (felpattantam a futópadra), de sajnos egy rövid idő után elkezdett fájni a térdem. Az az ostoba sísérülés, gondoltam mindig. Vagy talán mégsem. Ezen tegnap kezdetm el töprengeni. A baleset már több, mint tíz éve volt én viszont csak öt éve kezdtem el futni. Szabadban. Amit itt jóval nehezebb, mint Magyarországon. Hiába na, otthon sokkal jobb az idő, szívesebben mentem ki reggelente. Mostanra viszont maradt az edzőterem. Ami ugyan nagyon jó, de egy halom dolog nincs pótolva vele. Szerdán a gépen futottam 35 percet, húztam is a lábam egész nap. És baromi rossz volt, mert ennél jóval többre vagyok/voltam képes.

Ma este viszont csak a környékre mentem, kíváncsi voltam, hogy a kinti futás vajon mit művel a térdemmel? Semmit:) És ennek rettentően örülök, mert néha sajnos vannak olyan pillanataim, hogy akkor én már "soha többet"? Ez eléggé elkeserítő. Mert a futás az egyszerűen jó. Nem tudom pontosan meghatározni, hogy milyen, érezni kell. Felszabadítja a boldogsághormonokat (mikor a focipályán futottam a 13. körnél mindig éreztem valami jót, ami belülről jön. Tudom, hülyén hangzik, de ez van), szabadon "szárnyalok", mint egy madár, soha sem érzem magam fáradtnak és utána mindig hihetetlenül jó napom van. Meg fitten is tart:) Ez sem egy elhanyagolható szempont. Szóval most hajrá van, fel akarok menni megint hetven percig, kezdem újra az edzést, szabadban:)