Belfast

És végül nem mentünk el a "Titanic-gödörhöz" (ennél ostobább nevet nem is adhattam volna a helynek, de akkor nem én lennék...). Kár, pedig nagon rebegtettem a szempilláimat. Igaz, elindultunk, de vissza is fordultunk. A fiúk inkább kerestek egy kellemes kocsmát, hogy az aktuális meccset megnézzék. A "mieink" játszottak a németettel. Részemről totális érdektelenség, inkább elmentem vásárolni.

Illetve kaptam egy fülest, hogy a városban van egy bolt, ahol különleges sókat lehet kapni. Az ára is különleges volt, hogy finoman fogalmazzak (nem finoman "q" drága), de legalább ilyenem is van már. Megrögzött sógyűjtő lévén kötelező darab. Négy fajta tengeri alga van benne és... hát akinek nincsen többezres tengeri puhatestű gyűjteménye (kiegészítve, homokokkal és vizekkel a világ minden tájáról) annak ez a só bizony büdös. Enni lehet, hogy én sem fogok belőle, de "illatolni" jó lesz.
Amúgy jó kis hétvége volt ez három pasival, egészen addig, még szombaton alig kettő óra után közölték velem, hogy ők akkor most mennek vissza a hotelbe aludni, mert kell az energia az esti kocsmalátogatáshoz. Azért abban a pár órában, mikor is még közösen turistáskodtunk, voltunk pár (szó szerint) szép helyen.